Lorántffy Zsuzsanna történelmünk egyik kiemelkedő nőalakja.

Történelmi szerepe mellett emberileg is példát mutatott az utókornak. A magyar iskolák fejlesztésében játszott szerepét jelzi, hogy országszerte több iskola viseli a nevét. Méltó társa volt Erdély fejedelmének, I. Rákóczi Györgynek, akinek uralkodása alatt a fejedelemség aranykorát élte, mert az országban béke volt. Lorántffy Zsuzsanna dédunokája, II. Rákóczi Ferenc pedig történelmünk kiemelkedő alakja lett.

 Neve szorosan összefonódott a magyar iskolák és a nemzeti kultúra 17. századi fejlődésével. Szobra kedves városában, Sárospatakon látható.

1600-ban született Ónodon, ahol apja, Lorántffy Mihály Felső-Magyarország egyik gazdag főura volt a várkapitány. 1608-ban a család Sárospatak várába költözött. Sárospatak lett később Lorántffy Zsuzsanna életének legfontosabb színtere.

1616-ban kötött házasságot Rákóczi Györggyel, akinek apja, Zsigmond rövid ideig Erdély fejedelme volt. Látszólag érdekházasság volt, két nagy vagyon egyesítése, de a források egészen mást mutatnak. A házaspár kölcsönös szeretetben és egymás iránti bizalomban élt 32 évig. Rákóczi György feleségét még végakaratában is a legszebb és legokosabb asszonynak írta le, akivel valaha is találkozott. Öt gyermekük (más forrás szerint hat) közül csak kettő érte meg a felnőttkort, György és Zsigmond.

A kor az európai történelem egyik zavaros időszaka volt. 1618-ban kezdődött a harmincéves háború, ami kezdetben a protestánsok és a katolikusok közötti küzdelem volt. A háborúba az erdélyi fejedelmek, Bethlen Gábor, majd I. Rákóczi György is bekapcsolódtak a protestánsok oldalán. Először Rákóczi mint Bethlen egyik hadvezére vett részt a fejedelem három hadjáratában Észak-Magyarországon, így sokat volt távol a feleségétől. A házaspár állandó levelezéssel tartotta a kapcsolatot, több száz levelet írtak egymásnak. Leveleik az egymás iránti szeretetről és tiszteletről tanúskodtak. Amikor pedig György fiuk született, Rákóczi Bethlen neheztelése ellenére is hazament feleségéhez.

Fia, II. Rákóczi György

Férje távolléte alatt Zsuzsanna felügyelte az óriási családi birtokokat, és kiváló gazdaasszonynak bizonyult. Még a hadviseléshez szükséges lőporkészítést és ágyúöntést is irányította. Sárospatakon nagy építkezésbe kezdett, ekkor épült a vár Lorántffy szárnya és a Vörös torony.

Sárospatak, Vár – A Lorántffy Zsuzsanna által építtetett árkádos lépcső

1630-ban Rákóczit Erdély fejedelmévé választották, így a család Gyulafehérvárra költözött. A házaspár mélyen vallásos kálvinista volt, mindkettőjük kedvenc olvasmánya a Biblia volt. (Rákóczi a kortársaktól a „bibliás őrtálló fejedelem” nevet kapta. Ugyanakkor Erdélyben továbbra is működött a vallási türelem, a fejedelem Pázmány Péter érsekkel is jó kapcsolatot ápolt. Zsuzsanna maga is részt vett a hitvitákban, támogatta magyar fiatalok külföldi tanulását és új iskolák alapítását. Műveltségét bizonyítja, hogy maga is írt egy kis könyvet Mózes és a próféták címmel. A házaspár kapcsolata továbbra is harmonikus maradt, a fejedelem mindenről tudósította feleségét, és mindig kikérte tanácsait.

Comenius

Rákóczi György 1648-ban halt meg, és Gyulafehérváron temették el. Ezt követően özvegye végleg Sárospatakra költözött. Itt hozta létre a nagyhírű református kollégiumot, ahova 1650-ben meghívta Comeniust, az Európa-hírű cseh pedagógust. Comenius itt írta meg legtöbb pedagógiai művét, többek között az Orbis Pictus-t (Ábrázolt világ), amely az első képes tankönyv volt. A cseh tanár javaslatára Lorántffy Zsuzsanna nyomdát is alapított Sárospatakon. Comenius 1654-ben elhagyta Sárospatakot, de munkássága meghatározó volt a kollégium történetében.

Zsuzsanna továbbra is aktívan támogatta az erdélyi iskolákat, korának híres tudósát, Apáczai Csere Jánost fiával, II. Rákóczi Györggyel szemben is megvédte. 1657-ben Fogarason román tannyelvű iskolát alapított, ami az első ilyen jellegű kezdeményezés volt.

Sárospatak, Református Kollégium

Személyes tragédia is érte, kisebbik fia, Zsigmond fiatalon, 19 évesen meghalt. 1657-ben megpróbálta nagyobbik fiát, a fejedelmet lebeszélni lengyelországi hadjáratáról. Ez – mint tudjuk – tragédiába torkollt, az erdélyi sereg nagy része a krími tatárok fogságába került. Maga II. Rákóczi György néhány hívével haza tudott menekülni, de 1660-ban a török ellen vívott szászfenesi csatában halálos sebet kapott. Lorántffy Zsuzsanna nem érte meg fia halálát, nem sokkal előtte halt meg, 1660-ban Sárospatakon. Végakaratában kérte, hogy férje mellett, Gyulafehérváron helyezzék örök nyugalomra, de ezt a hadihelyzet nem tette lehetővé. Így menye, Báthori Zsófia a sárospataki vártemplomban temettette el.