Az első világháború után a város határában meghúzott demarkációs vonalat 1919-ben átlépte a Csehszlovák Légió, majd január 15-én megszállta Balassagyarmatot. 

A város lakosai és a környéken állomásozó magyar katonák Károlyi Mihály tiltásának ellenére január 29-én fegyveresen kiűzték a megszálló erőket. 

A balassagyarmati felkelés avagy csehkiverés 1919. január 29-én zajló, jórészt utcai harc volt a Balassagyarmatot elfoglaló csehszlovák erők és a felkelt városi polgárok, valamint az utóbbiakat támogató magyar katonák között.

 A csehek kiverése január 29-ének hajnalán indult, mikor a magyar erők behatoltak a város területére és megtámadták a csehek által birtokolt épületeket, amelyek között a legfontosabb a laktanya volt. A laktanya területén dúltak a legnagyobb harcok, amik egészen február 1-jéig eltartottak.

 A harcokban több ember, köztük a cseh parancsnok, Augustin Lauka is életét vesztette. 

A Vizy Zsigmond százados katonáihoz csatlakozó balassagyarmati polgárok, vasutasok és diákok elérték, hogy Balassagyarmat Magyarország része maradt. A városvédő harcban tíz ember halt meg. 

A laktanyát a polgárok és a megérkező iglói géppuskások egységei foglalták el, ezzel pedig az egész várost visszafoglalták.

 A felkelők hősiessége elismeréseként, 2005-ben az Országgyűlés a Civitas Fortissima (legbátrabb város) címet adományozta Balassagyarmatnak.